Nem vagyok politológus, és nem vagyok pártkatona. Tényleg nem. Csak egy átlag szavazó polgár (nem Churchill-i értelemben), akit végtelenül bosszantanak a Magyarországon zajló politikai események.

Írni sem tudok, de muszáj.

Ma már elmondhatom, hogy nem maradt olyan párt ebben az országban, akire tiszta szívvel leadhatnám a szavazatom. Igaz, így választások előtt viszonylagos gyakorisággal keletkeznek új pártok, de ebben a témakörben minden romantikus elképzelésemnek búcsút mondtam már jó ideje.

Ami maradt, az a szégyenérzet. Tízmillió magyar nevében szégyellem magam.